Kissé rágalmazó, keser-mérges hangvételű véleményt közölt minap a HVG az alábbi témában:Alkalom szüli a tolvajt. Mindegy neki, járulék, tagdíj vagy adomány az iszapkárosultaknak, viszi a Kormány a Télapó zsákját is. Ahol pénzt látnak, onnan megpróbálják a Kormányszerveink ellopni. Senki vagyona nincs biztonságban Magyarországon.

Amikor a légből kapott tündérmeséik fedezetéül magukhoz vonták a nyugdíjpénztárak vagyonát – ne felejtsük: fenyegetőzéssel, zsarolással –, akkor mézesmadzagként megnyugtattak mindenkit, hogy a jövőben a nyugdíjjárulékot saját, egyéni számlán fogják vezetni, így bárki láthatja majd, miből származik a nyugdíja.

Ezt temészetesen nem csinálták meg, neki se láttak, sose gondolták ugyanis komolyan. Ehelyett és ezzel szöges ellentétben azt találták ki, hogy eltörölték a járuléknak a fogalmát is, átnevezték adóvá, és ezentúl nem jár érte semmi, majd az állam mond egy számot, és kész.

Az Alkotmánybíróság erről jövőre már nem dönthet, nem is mérlegelheti, hogy pontosan miféle bűncselekmény ez. Idén még volt hozzá joga, de ezzel nem óhajtott élni. Mivel gyáva, megalkuvó kukacokból áll, egyértelmű, hogy a szűkített jogkörét se fogja kihasználni, még annyi fékereje sincs, mint amit engedélyeztek neki hivatalosan. Kábé az lesz a szerepük, hogy eljárhatják a kánkánt a Moulin Rouge-ban. Kívánok nekik ilyen orális szexet egész életükre.

És ahogy elhárult az utolsó akadály, a halmozottan hátrányos helyzetű már indul is lopni. Más stratégiája ugyanis nincsen neki, csak hogy elvegye mástól, amennyi a túléléshez kell. Törvény, erkölcs, büszkeség nem korlátozza. Ni, maradt még ötvenmilliárd a kasszákban, hoci, annyival is kevesebbet kell gondolkodni.

Mármint a jövő évi költségvetésen, mert például hogy az azutánit hogyan érintik az ilyen lépések, arról nem is akar gondolkodni, tehát még mindig nem futott le benne a frissítés.

Talán megfigyelőként mégis oda kellene engedni az IMF-tárgyalásokra, azzal a feltétellel, hogy szorgalmasan jegyzetel. Újabb, még erősebb jelzést adnak arról, hogy Magyarországon befektetni extrém sport, bárkitől bármikor bármennyit elvehet az állam. Aztán amikor befut a kövekező leminősítés vagy szuperhatalmi pecsétes intő, akkor csodálkozik nagy boci szemekkel, hogy ez vajon mitől lehet. Meg majd azon is, hogy ez a viselkedés nem segíti az IMF-tárgyalásokat.

De mondom, ez a távoli jövő, valamiért senkit nem érdekel, hogy 2012 után, vagy akár 2012 márciusában mi lesz. Egyre valószínűbb, hogy valami ezoterikus szekta áll a háttérben, mint egykor a Vril Társaság. Titokban nagy erőkkel keresik a jetit meg az ufókat, emellett szentül hisznek a maja naptárban, és ezért nem fárasztják magukat a világvége utáni dátumokkal.

Kérjük, ügyeljenek értékeikre!

Sajnos ez nemcsak az ő bajuk, és nem is az idegenszívű befektetőké. A vagyon, amit most el akarnak venni, már egyértelműen magántulajdon. Erről a pénzről csupán egy éve szerződtünk. Megalázó feltételeket vállalva írta alá százezer ember, hogy a fenyegetőzés ellenére megtartja a számláját. Ezt teszi semmissé egy újabb egyoldalú szerződésmódosítás, további fenyegetőzéssel. Olyan költségvetési lyukat tömnek be vele, amit a költségvetés újratermel, jövőre is be kell majd tömni, ha mégsem lesz végítélet, csak akkor már ez a pénz nem lesz meg, mert ez viszont egyszeri gyümölcs.

És ez veti fel a kellemetlen kérdést, hogy vajon a magyar állampolgároknak nem volna-e érdemes figyelembe venni a Moody’s véleményét, és elpakolni szem elől a vagyonukat, amennyire lehet.

Alkalom szüli a tolvajt. Mindegy neki, járulék, tagdíj vagy adomány az iszapkárosultaknak, viszi a Télapó zsákját is. Ki tudja, mit hoz ki belőle a sok zsíros bankbetét csábítása. Ezek után jogos kérdés, hogy jó helyen van-e bármilyen pénz, ha a Nemzeti Együttműködés Rendszere fizikailag hozzáfér. Az most már teljesen világos, hogy a megtakarítás vagy a profit legkisebb jelére is ugranak. Itt pénzt elöl hagyni életveszélyes, a magyar bank a legrosszabb ötlet, a legjobb meg az, amelyiknek fiókja sincs errefelé.

Ja és mivel foglalkozik ez az istencsapása az életvitelszerű vagyon elleni bűnözés mellett, hobbiból? Hát persze! Növekedési tervet készít! Nemhogy kártékony, de még növekedni is akar! Kinövekedni a hiányt, mint egy hülye pilótajátékos a piramis alján, kigondolni a nyerő pókerstratégiát, a térszerkezeti fordítókorongot, a mindent járó malmocskát, ahogy köpi a pénzt, és ez a rémálom az egyenletekkel meg függvényekkel elmúlik végre.

Hoppá, tényleg, lehetne azt is, hogy nyomtatunk pénzt, és akkor lesz elég mindenre! Ennek már csak a jegybank áll az útjában, de nem sokáig, hálistennek. Lesz itt akkora infláció, hogy az űrből is látszani fog. Legalább igaza lesz a táltosnak, és vigyoroghat, hogy megmondta, mekkora spekulációs támadás várható. Hogyne tudta volna: bennfentes. És előre eltervezte, mire fogja majd a rablás következményeit. Szóval lehet shortolni, sell-sell-sell, a nyereség garantált. Csak aztán menekítsük biztonságba, amit nyertünk.

Tóta W. Árpád, Hvg