Az egyszeriember.blog-ról idézem az alábbi beírást:

 A cím hasonlósága a Lopott idő című filmével nem véletlen. Gondoljunk csak bele, nem is olyan utópisztikus a filmben felvázolt világ. Ennek felismeréséhez először észre kell vennünk néhány jelenséget. Egyrészt a filmben megvalósul a totális ellenőrzés, hiszen mindenkinek van egy szerkezet a karjába ültetve, ami gyakorlatilag egy bankkártya, ami megöli, ha nem dolgozik, nem törleszt, vagy éppen csak kivenne egy nap szabadságot. A totális ellenőrzés abban is megnyilvánul, hogy a filmebli világ körzetekre van osztva, ami gyakorlatilag megegyezik a társadalmi tagolódásnak. A másik fontos dolog valóban a filmbeli elgondolás alapja, az idő, mint fizetőeszköz használata. Ahhoz, hogy kedves olvasóim megértsék, mit is szeretnék ebből kihozni, gondolkodjunk el kicsit azon, mi is a pénz valójában. Sokféle definíciója létezik, talán az átlagember számára a legfontosabb tulajdonsága, hogy univerzális fizetőeszköz, ami könnyedén elfér a zsebünkben. Gondoljunk csak bele, milyen nehéz volna kifizetni egy autót pl sózott hallal, ha annak értéke mondjuk 10000 hallal érne fel. Sokkal könnyebb a megtermelt árut eladni, majd az érte kapott pénzt zsebre tenni és tetszés szerint felhasználni. De hogy ne térjek el túlságosan a témától, nézzük a következő definíciót. Talán néhányan meglepődnek azon, ha azt mondom, a pénz nem más mint adósság. De gondoljunk csak bele!

Akinek én kifizetek egységnyi pénzt, az nekem köteles ellenértéket, szolgáltatást, vagy bármi mást nyújtani, tehát akár úgy is mondhatom, hogy miután odaadtam neki a pénzt, de még nem kaptam érte semmit, ő az adósom. Tehát akinek sok pénze van, annak gyakorlatilag sokan tartoznak. Na most gondoljunk bele, a bank mire kér kamatot. Addig rendben van, hogy fedezze az inflációt. De azon túl, már azt feltételezi, hogy ha nem adná oda neked, sem másnak azt a pénzt, akkor ő olyan holtbiztosan felfutó vállalkozást alapítana, hogy biztos profithoz jutna a jövőben. Persze ezt senki sem hiszi el. Mégis mindenki jogosnak tartja a kamatokat. Amikor tehát felvesszük a kölcsönt, gyakorlatilag szívességet teszünk a banknak, hogy megóvjuk az inflációtól a pénzét. Persze a bank szorgos munkáját, hogy összegyűjtögette nekünk, az addig nem is létező pénzt, mi még több pénzzel honoráljuk. Kicsit fura azért, nem? Ez tehát azt jelenti, hogy a szegény a jövőben legyen még szegényebb, a gazdag még gazdagabb, és a szegény ember még legyen adós élete munkájával (azaz idejével) is, hogy törleszteni tudjon.

Ezt a filmben sem maradt észrevétlen, hiszen a zónák közti különbség elég drasztikus volt. Arról nem is beszélve, hogy ugyanúgy megjelent benne a fő gonosz, aki már nagyon is jól tudta, hogy nem a fegyverek, és a háborúk ölik az embereket. Nem katonailag kell elfoglalni a világot. Elég, ha a monetáris rendszert a kezében tudja tartani. Mint látható volt, a világ minden táján léteztek ilyen, gyakorlatilag örök életű bankárok. 1 millió évvel a kezükben. Míg mások meghalnak. És a kamatokat, az árakat, a béreket mind-mind ők szabályozták. Ma is így van ez. Van egy viszonylag szűk réteg, akik különböző eszközökkel élve (leminősítés, kamat...) gyakorlatilag úgy alakítják a világot, hogy nekik még jobb legyen, nekünk pedig még rosszabb. Persze még most is választhat minden ember. De ne áltassuk magunkat.

Az, hogy kire szavazol, milyen márkájú fogkrémet veszel és hasonlók, csak a szabadság látszatát keltik. Amiben dönthetsz, hogy Te, mint a saját filmed főhőse, megpróbálod az életedben kínálkozó lehetőségedet, tudásodat arra használni, hogy átugord ezt az egyre táguló szakadékot, vagy megpróbálsz valamit tenni a rendszer ellen. Ez csak RAJTAD múlik. Az viszont, hogy ezt a világrengető problémát valaha is sikerül megoldani, már inkább múlik azon, hogy az ember születésétől fogva kapzsi, vagy csak a világ teszi azzá. Lehet, hogy rávágod egyből a választ. De ha jobban belegondolsz pl. az evolúció azon gondolatába, hogy mi pontosan azért tartunk ott, ahol, mert kizsákmányoltuk környezetünket, lenyomtuk vetélytársainkat. Lassan a fenntartható fejlődés, vagy egyáltalán a fenntarthatóság kérdésénél tartunk, de nem szeretném ennyire szerteágazóvá tenni ezt az írást, úgyhogy talán legközelebb egy külön bejegyzést szentelek neki.

A lényeg, mint mondtam, hogy mindig tudd, hogy egy valódi döntéshelyzet előtt állsz, vagy csak egy látszat, amit eléd tárnak. Kedves olvasóimtól, akik idáig eljutottak, csak annyit kérek, hogy holnaptól próbálják meg kicsit máshogy szemlélni a világot. Minden jót!