Az ápolók állítása szerint a luxus idősotthon Bánkút utcai részlegében szinte elvárás volt a 2000-es évek elejétől fogva, amikor 2 év volt a várakozási idő a bekerülésre, hogy a lehető legrövidebb időn belül a legtöbb hely felszabaduljon. Ezt pedig csak úgy lehetett elérni, hogy – szavaik szerint – „kipörgették az öregeket”.

Mindketten több olyan esetről számoltak be, amikor megmenthető lett volna az idős ember élete, mégis hagyták meghalni. Beszámoltak arról is, hogy a dolgozók rendszeresen kifosztották az időseket. Az ügyben a Célpont feljelentést tett.

Idősek szándékos átgyógyszerezéséről, halálba segítéséről számolt be a Hír TV Célpont című műsorának két korábbi Arany Alkony-dolgozó.

Videó

A Főpolgármesteri Hivatal 2012. márciusában már közel állt hozzá, hogy visszavonja az Arany Alkony idősotthonok működési engedélyét. Hogyan jutott a megszűnés küszöbére a piacvezetőnek számító és egyik legszínvonalasabbnak mondott hálózat?

A történet a kilencvenes évek közepére vezethető vissza: ekkoriban jó üzletnek számított magas színvonalú bentlakásos nyugdíjas otthont építeni, mivel az állam, pénz hiányában, átengedte a terepet a magánberuházóknak.

A luxusnak ára volt: az egy-két személyes apartmanokat és szép környezetet kínáló magánotthonokba költözőknek el kellett adniuk a lakásukat, hogy befizessék a belépési díjat, melynek összege - bár jogszabály igyekezett mértékét maximálni - a valóságban néhány milliótól 15-20 millió forintig terjedt. A beköltöző időseknek havi nyugdíjuk nagy részét (ma legfeljebb 80 százalékát) is az intézmény fenntartójának kellett átadniuk. És ehhez hozzáadódott még az egy ellátottra jutó, eleinte bőkezű állami normatíva, amelyre a közszolgáltató civil és gazdasági szervezetek eleinte éppúgy jogosultak voltak, mint állami-önkormányzati társaik.

A kilencvenes évek közepétől jött létre az Arany Alkony emelt szintű idősotthonlánc. Az ingatlanokat birtokló tulajdonoscégeknek bérleti díjat fizettek az idősotthonokat fenntartó szociális közhasznú társaságok. Mindaddig jól működött ez a felállás, amíg a Gyurcsány-kormány rá nem jött arra, hogy forrásai nem elegendőek a gomba módra szaporodó idősotthonok támogatásához.

A kormány 2005-től óriási pénzeket vont ki a szociális ellátásból: különösen az emelt szintű otthonok támogatását csökkentette, de az alapszintű ellátásért adott állami normatíva mértéke is folyamatosan csökkent. Az Arany Alkony ingatlantulajdonosai ezek után egyházi fenntartó után néztek, mivel a szociális ellátás terén a kiegészítő egyházi normatíva révén az alaptámogatás közel másfél-kétszeresét lehetett igényelni. Találtak is egy ismeretlen egyházi szervezetet, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház által 2005-ben alapított Kálvin János Presbiteri Missziót.

Az új egyházi fenntartó és az ingatlantulajdonosok közti együttműködés zökkenőmentes volt 2011 nyaráig, amikor azonban kiderült, hogy az új egyházi törvény értelmében a misszió idén már nem minősül egyháznak, így nem jogosult a kiegészítő normatívára sem. A misszió elmaradt a tulajdonosoknak fizetendő bérleti díjakkal és más beszállítók kifizetésével is, így a helyzet annyira elmérgesedett, hogy az illetékes fővárosi kormányhivatal március 31-i hatállyal felfüggesztette működési engedélyét.

Az utolsó hónapok agóniájáról és a megoldási lehetőségekről bővebben a március 29-én megjelenő Heti Válaszban olvashatnak, amely digitalizált formában a Digitalstandon keresztül is elérhető.