(avagy: egy közép-európai vazallus állam kifosztásának anatómiája)

Ebben az írásban nem egy tényleges költségvetési leírást akarok adni bevételi és kiadási rovatokkal, hanem megpróbálom áttekinteni azokat a korrigáló tényezőket, amelyek jelentősen módosítják a mai Magyarország hivatalos számadatait és amelyek közelebb visznek bennünket a háttérben megbúvó valós tényekhez, realitásokhoz. Ezek sajnos csaknem mind hátrányos tényezők, viszont számbavételük nélkül nem igazán érthető a magyarság, az egyszerű emberek közérzete, elkeseredettsége. (a sok adat miatt a közérthetőség fenntartása érdekében kerülöm a közgazdasági szakkifejezések túlzottan következetes használatát. Ha csak lehet jövedelmekről beszélek,nem GDP-GNP stb. kifejezésekről, amik néha erősen ide kívánkoznának)

Már Magyarország belső jövedelmeinek képződésében is igencsak beteg, kóros arányokra lehetünk figyelmesek. Az ország bruttó hazai termékében a külföldi tulajdonú vállalatok által megtermelt rész meghaladja az összes GDP 50%-át. (egy közepesen fejlett, kiegyensúlyozott országban ez nem éri el a 10%-ot) Hasonlóan magas arány talán csak az íreknél található, de a lényeg nem is ez. Egy ilyen szerkezet rendkívül sebezhetővé teszi a gazdaságot minden szempontból. Csökkenti bármilyen nemzeti szándék megvalósíthatóságát, akadályozza a belső tőkeképződést, hátrányos a hazai cégekre, és esetünkben sajnos a hazai belső piac szinte teljes elvesztésével jár.

ÚGY TŰNIK MÉG EGYETLEN MAGYAR KORMÁNY SEM ÉRTETTE MEG, VAGY VETTE KOMOLYAN: A HAZAI PIAC, HAZAI CÉGEK SZÁMÁRA TÖRTÉNŐ BIZTOSÍTÁSA NÉLKÜL NINCS HAZAI GAZDASÁG. A CÉGEK TÁMOGATÁSA ÉDESKEVÉS, HA NEM JUTNAK A HAZAI PIACRÓL FOLYAMATOS ÁRBEVÉTELHEZ, AKKOR FELÉLIK A TÁMOGATÁSOKAT ÉS TÖNKREMENNEK.

Természetesen mondhatják, hogy ez protekcionizmus, és konfliktusokhoz vezet az Unióval. Ez így van, de lehet választani: vagy kozmopolita módon éhen-halok, vagy protekcionistán túlélek. Ez az Unió már úgyis a rövid távú szétesés szélén van, fel kell készülni az Unió utáni életre.

A piacvesztés és a cikk későbbi részeiben leírt jövedelemszivattyúk miatt az ország sokkal, de sokkal több pénzt veszít, mint amennyit az Unió kohéziós pénzek és egyéb címzett támogatások ürügyén visszacsepegtet. Majdnem egy nagyságrend különbség van a kettő között. (2000 milliárd - 12.500 milliárd) Ez az Európai Unió igazi mérlege.

A következőkben egy rendhagyó, de talán közérthetőbb szisztéma szerint veszem sorra az országban megtermelt jövedelem külső és belső elvonási, elosztási sajátosságait.

Kezdjük azon módszerek számbavételével áttekintésünket, melyek segítségével a külső bankár, spekuláns és transznacionális óriások jelentősen megcsapolják a magyarság által megtermelt jövedelmeket.

- A külföldi jegybankok és egyéb kereskedelmi bankok nálunk elhelyezett betétei Mi ezeket az összegeket, amiket nálunk 7-8%-ra helyeznek el, általában 2%-ra továbbküldjük valamelyik nyugat-európai bankba. Ez ám a hatalmas üzlet! Óriási pénzt bukunk el ezen. Ezen betétek összege az utóbbi években 35-45 milliárd euró között mozgott, és egyszerűen azért hozzák ide őket, mert nálunk magas a jegybanki és betéti kamat.

Az összes vazallus közül nekünk kell legmagasabban tartani a jegybanki alapkamatot.(cseheknél ez 0,5-2% között, lengyeleknél 1,5-3,5% között, nálunk a legkevesebb 5,25% volt, jelenleg 7%)

- Hivatalos nemzeti adósságszolgálat: bruttó adósságunk 85 milliárd euró (vagy 106 milliárd dollár)

Ennek adósságszolgálata 2700-3500 milliárd forint évente, az egyetlen igazán látható, és a hivatalos költségvetés szintjén érzékelhető hatalmas tétel. A kifosztás dimenziójának érzékeltetésére: 1990 és 2010 között az ország kb 210 milliárd dollárt fizetett ki adósságszolgálatra, és jelenleg az adósság mégis több, mint valaha! (Ez azt is jelenti, hogy mivel a nemzeti vagyonunk jelentős részét már a 90-es években lenyúlták, így ebben az 'adónemben' bónuszként még egyszer megfizettük kirablóinknak. Holott inkább nekik kellett volna részünkre fizetni!)

Mindenki előtt világos, hogy a felvett hitelösszegek visszafizetése a jelenlegi kamatos-kamat rendszerben visszafizethetetlen. 10%-on felüli növekedési ütem lenne szükséges ehhez tartósan, ami ugye teljesen irreális. Nemcsak mi állunk így ezzel, hanem egy-két kivétellel Európa majd minden országa. Mivel nemzetközileg ez már középtávon is kezelhetetlen, ezért ez az egyik legnagyobb szög korunk pénzügyi rendszerének koporsóján.

- A lakosság és a magyar tulajdonú cégek külföldi pénzintézetek felé fennálló devizahitel adósságszolgálata. A bruttó adósság kb. 45-50 milliárd euró. A devizahitelek lerágott csontjába most nem szeretnék különösebben belekapaszkodni. Mindenki ismeri, hogy ezen a területen is mekkora a lenyúlás, mivel a törlesztés egy csomó nem valós költségelemet tartalmaz.

- Multinacionális cégek legális 'hazautalásai', a profit kivonása. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha normális nagyságrendű lenne. Csakhogy a nálunk képződő profitok majd 90%-a ebben a szektorban képződik. Biztos benne vannak ebben a számban a magyar KKV szektor adóelkerülési szándékai, de alapvetően a versenyképességgel van a gond, ami a magukra-maradottság és az adóprés miatt töredéke a multikénak.

- Multinacionális cégek illegális műveletei.

Ezekről természetesen nincsenek igazi számok. Egy példa a nagyságrendre. A multinacionális kereskedelmi láncok (főleg az 'optimalizált árumozgatásnak' köszönhetően) több száz milliárdos forgalom mellett, alig néhány milliárdos eredményt mutatnak ki. De a multik ügyeskedései korántsem korlátozódnak csak a kereskedelemre.

- Külföldi tulajdonú cégek részére adott magyar állami támogatások

Kényes téma. A betelepülő cégeket állami szinten kezdettől fogva hatalmas összegekkel támogattuk. Az összegek néha kitudódtak, de a közfelháborodás miatt legtöbbször elhallgatták azokat.

Mostanában vetődött fel, hogy érdekes, hogy az állam a saját cégeit (pld Malév) nem támogathatja, de az Audit és a Mercedest igen. Ezért nem reklamál az Európai Bizottság!! A támogatások (jobboldali közgazdászok által aggregált) utóbbi 20 évben becsült összege megegyezik az általuk befizetett adók összegével. Természetesen ilyen számokhoz a felvilágosodottság és a demokrácia korában hozzájutni lehetetlenség, csak megbecsülni lehet. A gazdasági statisztikákban az érzékeny adatok egyébként egyszerűen nem szerepelnek. Mindent elfednek a ködösítő összevonások. Multikkal, nemzetközi pénzmozgásokkal stb.. kapcsolatos adatokat csak 'maszekban' lehet gyártani. (annak idején a szovjet déli hadseregcsoport ügyeit sem volt illendő firtatni)

(A közgazdasági statisztikákban például a nemzeti vagyon fogalmát rögtön a rendszerváltás után törölték. Bizonyára véletlenül.)

- A külföldi eredetű spekulációs tőke ciklikus lerablásai.

Több közgazdász felhívta már a figyelmet a ciklikus pénz be és kiáramlások során keletkező veszteségekre. A spekulációs tőke közös hullámban érkezik. Ilyenkor általában hirtelen olcsó lesz a forint, így sok forintot kapnak devizájukért. A műveletek végrehajtása után (ami szintén megérne egy hosszabb írást) amikor a spekulatív tőke távozik, akkor hirtelen hogy, hogy nem erősödik a forint, és így sok devizát kap a forintjáért. Érdekes véletlenek ezek.

És valahogy mindig úgy alakul, hogy az MNB is véletlenül ezeket a folyamatokat erősíti.

Most, hogy a kormány tranzakciós adót akar kivetni az így mozgó pénzekre, akkor óriási sírás-rívás támadt, hogy ez mennyire antidemokratikus lépés lenne, amely szembemenne az Európai Unió szellemiségével!

Ez nagyon jó gondolat! UGYANIS AZ EURÓPAI UNIÓ SZELLEMISÉGE MAGA A SZABAD RABLÁS! ÉS AKI EZT AKADÁLYOZNI MERÉSZELI, AZ NEM DEMOKRATIKUS SZELLEMISÉGŰ.

- Bankok extraprofitjának kivonása

Ez részben átfedésben van a devizahitelezés csalásaival, de vannak egyéb elemei is, például a vállalati hitelezés, és egyéb banki műveletek. Az utóbbi két év kivételével a banki profitok összege több száz milliárd forint volt évente.

Ezt az egész külföldi sisere-hadat nagyszerűen kiszolgálja legfőbb itthoni szövetségesük a MAGYAR NEMZETI BANK. (a magyar és a nemzeti kifejezésnek

köze sincs ehhez az intézményhez, de valószínűleg a banknak sem.

Ha a későbbi években lesz egyszer igazi elszámoltatás és vizsgálat, akkor valószínűleg ezt a mostani MNB-t éppúgy bűnös szervezetnek fogják minősíteni, mint a Vörös Khmereket.

Jól kimutathatóan több ezer esetben ment szembe mindennel, és cselekedett az ország és a magyar nép érdekei ellen. És mindezt úgy, hogy a vezetői teljesen tisztában voltak azzal, hogy mit tesznek. Bűncselekményeik súlya teljes mértékben felér a liberális kormányfők felelősségével, mivel önállóan, tevékenyen közreműködtek az ország kirámolásában.

Az itt felsoroltakon kívül még számos kisebb-nagyobb csatornán távozik a nálunk megtermelt jövedelem az országból, de terjedelmi okok miatt nem tudunk többel foglakozni. A lényeg látható: a birodalom pénzügyi szervezeteinek pénz kell, és ezt hatalmas túlsúlyának és változatos eszköztárának köszönhetően meg is szerzi magának.

Ebben a körben az ország elveszíti megtermelt jövedelmeinek kb felét, ez évente változik, hol kicsit több, hol egy kicsit kevesebb.

hírháló