A magánnyugdíjpénztáraknál sincs
biztosítva a
jövőnk - a rendszerben dolgozó szakértő közérthető elemzése
nyugdíjunk elrablásáról
Olvasd szkeptikusan és nézd meg utánna a kommenteket is!
Közgazdász
végzettséggel rendelkező, gazdasági kérdésekben otthonosan mozgó
szakértőnknek hála egy újabb kiváló leleplezést mutathatunk be. A
tanulmány értékét növeli a könnyen befogadható nyelvezet, így az
egyszerű földi halandó is gond nélkül megértheti, hogyan rabolják el
megtakarított pénzét a nemzetközi pénzhatalom hazai laboránsai.
Nyugdíjba
küldött milliók, avagy hogyan rabolják el a nyugdíjunkat - érthető
szakértői elemzés a Budapest Magánnyugdíjpénztárról
Ismerőseim többsége zavarba jön, amikor a
bankárfaj élősködéséről, az ország ipari méretű, szervezett
kifosztásáról kell konkrét példát mondaniuk, hiszen a jámbor magyar
ember kiváló pénzügyi szakemberként tekint a bankárcsürhére. Bizonyos
értelemben persze igazi szaktudással művelik, amit művelnek, csak éppen
nem a magyar betétesek, befektetők érdekében. A napokban kaptam levelet
a Budapest Magánnyugdíjpénztártól a május végén lezárt éves
beszámolójukról, amely tökéletes példáját adja mindannak, ami élteti a
bankárokkal és fajtájukkal szembeni ellenérzéseket.
Magamról annyit, hogy felsőfokú jogi és
közgazdasági végzettséggel rendelkezem, 30-as éveit taposó vezetőként
az átlagnál jobb fizetést kapok egy nemzetközi cégnél. Mintegy 10 éve
tehetetlen dühvel szemlélem és szenvedem el milliókkal együtt az
államilag biztosított szabadrablást, amit a kötelező
magánnyugdíjpénztár rendszerén keresztül biztosít a mindenkori magyar
kormány Izrael állam helyi parazitái, a bankárok számára.
Természetesen ez a rendszer elsősorban a dolgozó
(magyar) embereket szipolyozza ki, a segílyből élő népcsoportok
érdekeit nem sértik – ez is jelzi a módszer zseniális voltát. Hogy
minden olvasó értse, mire gondolok, felvázolom, mi zajlik
magánnyugdíjak ürügyén az országban.
A rendszer
1998 óta, aki dolgozik, két rossz közül
választhat:
1. a magyar kormány mindenkori kedvétől függő
állami nyugdíjrendszert választja.
2. belép valamelyik magánnyugdíjpénztárba (MNYP), és bankárok kezelik a
pénzét.
Azt mindenki tudja, hogy valós probléma a
társadalom elöregedése, az aktív dolgozók arányának csökkenése, tehát a
MNYP-nak van létjogosultsága - elméletben. Ehhez „csak” tisztességes
vagyonkezelők kellenének, illetve olyan felügyelet, büntető törvények,
kemény és gyors ítéletek, egyéb kontrol, ami távol tartaná a
parazitákat ezektől a pénzektől.
Aki egyszer a magánnyugdíj rendszerét
választotta, az gyakorlatilag már nem visszakozhat akkor sem, ha azt
látja, hogy kezd nagyon rosszul járni, és a pénzének bottal ütheti a
nyomát. A legtöbb, amit tehet, hogy pénztárat vált, aminek semmi
értelme, egyik kutya, másik eb.
(Jelen írásban nem foglalkozom az önkéntes
pénztárakkal, pedig, látva az eredményeket, az is érdekes lenne, de ott
a döntés szabadsága a miénk.)
A 2008-as
eredmények
A pénztárak tavalyi gyatra teljesítményéről sokan
sok helyen írtak, a számok sokkolóak. 2008-ban a magyar kötelező
nyugdíjpénztárak vagyonuk 20%-át veszítették el (!). Mondjuk úgy, 20
évnyi nyugdíjunkból 4-et.
Én a Budapest Bank MNYP tagja vagyok, a rendszert
nem önként, hanem kötelezően „választottam”, Bokros Lajos bankját pedig
- sok-sok éve már - a cégnél ajánlották. Ma közel 35 000 tagja van
ennek a „pénztárnak”, összesen pedig milliók pénzét lopják el napi
szinten az évtizedekre zárolt számlákról a MNYP kezelői.
Miután komoly összegekről van szó, a PSZÁF pedig
sunyin kussol (amíg pofán nem verik megint a vezetőjét), magam kezdtem
számolgatni.
Mit jelent konkrétan a 15%? Az egyenlegemből
kiderül, hogy 2008. január 1-jén 3 000 000 forint volt a számlámon
(kerekített érték). Évközben ehhez több mint 500 000 Ft-ot utalt a
munkáltatóm, ennek ellenére év végén pontosan 3 000 000 forintom volt
ismét. A képlet egyszerű: a teljes idei befizetésem eltűnt. A PSZÁF
tájékoztatójából tudjuk, nemcsak az enyém, mindenkié.
Na még egyszer fussunk neki a számoknak. A fenti
adatok alapján, ha a törvény mondjuk arra kötelezne, hogy egy
befőttesüvegbe dugdossam a saját nyugdíjamra szánt ezreseimet, év végén
akkor is közel 3.6 millió Ft megtakarításomnak kellett volna lennie.
Ennél 15%-kal kevesebb az a 3 milliós érték, amit a Budapest Bank végül
összebarkácsolt nekem.
Mi lett volna, ha az egyenlegem a jegybanki
kamattal bővül? (Ez a Magyar Nemzeti Banknál elhelyezett pénzösszeg
után elérhető hozam.) Némi számolgatással kiderül, hogy – egy még
elfogadható mértékű kezelési költség levonásával - 3,8m ft. lehetne a
számlámon. Mindezt úgy, hogy semmit nem tesznek vele, csak szorgosan
lekötik a havi egyenleget a mindenkori MNB-kamat összegével egyéves
lejáratra.
Miután ez utóbbi módszer nem igényelt volna
semmiféle szakértelmet, csupán némi önmérsékletet a csalóktól, így a
valódi veszteség a 3,8 elvárható és a 3,0 millió Ft tényleges egyenleg
különbsége. Ez 800 000 forint eltüntetését jelenti egyetlen év alatt,
tehát a teljes idei befizetést és azon felül további százezreket. Arról
nem beszélve, hogy ez a hiányzó összeg a következő 30 évben sem áll
rendelkezésre, hogy kamatozhasson.
Az igazi
trükk – a korábbi évek
A fentiek inkább személyes bosszúságnak
tűnhetnek, részben azok is, és jámborabb (= félrevezetett) olvasók a
veszteséget betudhatják a világválságnak is. Ha azonban visszanézzük az
elmúlt 10 év MNYP hozamát – ezt a Budapest Bank volt szíves saját PR
anyagában közölni – megdöbbenhetünk. (A 10 évet a tájékoztató említi, a
táblázatban egyébként 11 év adatát láthatjuk, az átlagok mégis csak 10
évet foglalnak magukba).
A bekarikázott 2.32%-os érték jelentése – a BB
tájékoztatása szerint:
Vagyonnövekedési mutató: Egy átlagos pénztártag
egyéni számlájának átlagos hozamát jellemzi. A hozamrátával ellentétben
figyelembe veszi, hogy az egyes hozamrátákat mekkora nagyságú vagyonon
érte el a tag az elmúlt 10 évben, így a kezdeti, kisebb vagyonon elért
hozamrátáknak kisebb jelentőségük van, mint a későbbi, nagyobb
vagyonokra vonatkozóknak.
Magyarul: átlagosan évente 2,3%-ot adott hozzá a
BB az addig jóváírt befizetéseinkhez. Másképp mondom: 100 befizetett
forinthoz 2 forint 30 fillért évente. (A feltüntetett 5.94% nettó
hozamrátáról később még lesz szó.)
Mindezt úgy, hogy az MNB kamat ugyanezen
időszakban 6 és 17% között ingadozott, közelítő számítással átlagosan
évi 9,7% volt, több mint négyszerese a jóváírt hozamnak.
Egy másik összehasonlítás az inflációval.
Az infláció ezen időszakban 3,6-10% között
ingadozott, közelítő értéke évente 6,7% volt, azaz háromszorosa az
elszámolt hozamnak. Ez annyit jelent, hogy még a befizetett összegek
eredeti értékét sem tudták megőrizni bankárék a 10 esztendő folyamán.
Ne feledjük, a befizetők nem spekulánsok, hanem
az állam által a bankárokhoz terelt dolgozók tömegei, az ügyeinkbe való
bárminemű beleszólási vagy döntési jog nélkül.
Mi a helyzet
a részvényekkel?
Az alapkezelők arról hazudoznak, hogy ők
kockázatosabb befektetéseket vállalnak a magasabb hozam érdekében,
ezért őket csak hosszabb távon lehet értékelni. 10 év elég hosszú
időtáv, értékeljük őket.
A BUX index 1999. január elején 6900 pont körül
járt, a 2008-as válságot megelőzően 2007-ben 30 000 ponton tetőzött,
ami több mint négyszeres értéket jelent. A hazai részvények
árfolyamához valamennyire kötődő alapnak 1999-2007 között illett volna
15% körüli éves hozamot produkálnia és utána esetleg egy évet csúnyán
bebuknia. Ehelyett a BB a felfutás időszakában a lehetséges hozamnak
csak a töredékét érte el, 2004-et leszámítva nevetséges hozamokat
biztosítva a befizetők tömegei számára.
De, hogy teljes legyen a kép, nézzük a „válság
évét”.
2008. végén a BUX index 12400 ponton állt, ami
még mindig közel duplája a 10 évvel korábbi értéknek. Ez évente átlag
7% hozamot jelentene (azaz a reálérték megőrzésén túl némi hozamot) egy
tisztán részvényalapú befektetésnél 10 éven keresztül. Ezzel szemben a
hozam évente 2.3% volt, a befizetett összegek egy része tehát
egyszerűen eltűnt.
(A BB kiegészítő mellékletében szerepel, hogy
2008-ban nem volt hazai részvénybefektetésük, gondolom azért, mert
ennél jobb hozam érdekében más országok mellett döntöttek. Hol van az a
még magasabb hozam?)
Hogy az egész folyamatot egyben is lássuk, közös
grafikonon ábrázoltam a tényleges adatok alapján, hogy mi lett (volna)
a sorsa az 1999. január 1-jén meglévő 100 Ft nyugdíjalapunknak.
* Az egyszerűség kedvéért a január elején
érvényes kamattal számolva (ezzel a meglévő tőke leköthető lett volna
egy évre)
** Az év végi indexnek az 1999. januári elejei
BUX indexhez viszonyított aránya (ami 6943 volt), végig az eredeti
részvénycsomagot tartva. A részvények osztalékával nem foglalkozom,
pedig nem elhanyagolható plusz hozamot jelentene!
A piros vonal mutatja a BB teljesítményét, a
látvány magáért beszél. Az 1999-ben meglévő 100 Ft induló összegből 10
év alatt 126 forint kerekedett, miközben 10 év infláció után az akkori
100 forintnak 191 forint felelt volna meg. Ez a 10 éve befizetett érték
1/3-ának eltüntetését jelenti.
Ha a többi vonalra is vetünk egy pillantást,
kiderül: minden szakértelem és hókuszpókusz nélkül, sima MNB kamatokkal
(minden januárban 1 éves lekötéssel, kamatos kamat módszerrel) jóval
infláció felett teljesített volna bármilyen befektetési alap.
Ha már „szakértelem”: mondjuk Emese és Zoltán
csendesen tőzsdézik idehaza úgy, hogy a 2008-as válság idején szépen
kivonul a részvénypiacról, akkor a nagyobb zakót megúszva brutális
hozamot adhatott volna a leendő nyugdíjasoknak. A világválság hatásáról
az alapkezelők mint valami elkerülhetetlen betonfalról értekeznek
mindenütt, pedig el is lehetett volna adni azt, amiről tudták, hogy
veszélyes megtartani. Mintha a kezelési költségből befektetési
tanácsadók zsebeibe (is) tömnék a pénzeinket, talán valami hasznukat is
vehetnék. Esetleg más szempontok alapján hoznak döntéseket? Erre még
visszatérek.
A teljesség kedvéért: a PR anyagban bankárék
említenek egy közel 6%-os nettó hozamot is, pedig jobb lenne, ha nem
tennék. Kiszámíthatja bárki, hogy reálértéken még ez is veszteséget
jelent a 10 év egészére, ugyanakkor a mutatót fenntartással kezeljük,
hiszen abban meghatározó szerepe van a kezdeti időszak eredményének.
1998-1999-ben a „beetetés” időszakát éltük, az új rendszer első éveiben
bankárék okos előrelátással szórták az aprópénzt a leendő áldozatok
felé. Markukba röhögve magas hozamokat mutattak ki a kisszámú, kevés
tag számláján, ezzel édesgetve magukhoz munkavállalók tízezreit. Miután
mindenki ráharapott az új csemegére, és végre komolyabb összegek
érkeztek a rabláncra vert tagoktól, ravaszdiék ráálltak a jóval kisebb
hozamok fizetésére, majd legutóbb már pofátlanul a tőke csökkentésére.
Miként a hírlevélben jelzik, a számításaimban
használt 2.3% érték tükrözi a 10 év valódi hozamát, kifejezve azt, hogy
minél több pénzt kezelnek, annál többet lopnak el belőle.
A fentiek alapján tehát marad a kérdés: hol a
pénzünk, ha sem inflációs növekményt, sem az MNB, sem a hazai
részvénypiac hozamát nem látjuk viszont az egyenlegünkön? Ha még a
reálértékét sem őrizte meg mindaz, amit kénytelenek voltunk átadni
megőrzésre, kamatozásra, befektetésre a fajuknak? Amelyre majd idősebb
korunkban, legyengült állapotban lenne szükségünk, amikor az állam
beint nekünk, magyar MNYP tagoknak? Amikor már nem lesz erőnk
harcolni...
A BB tájékoztatása szerint az ő alapjuk az
országos átlagnál jobban teljesített az elmúlt 10 évben (!). Ha ez
igaz, akkor megállapíthatjuk, hogy a magyar magánnyugdíjpénztárak a
magyar dolgozók nyugdíjjárulékát folyamatosan tüntették el az elmúlt 10
évben. Nem 2008-ban, hanem mindvégig.
Minden MYNP-tag számláján levő összeg ma jóval
kevesebbet ér, mint a befizetésekor.
Bár a PSZÁF, a BB és a többi MNYP is a
világválságra hivatkozik a tavalyi eredmények ismertetésekor, a fentiek
alapján magyarázatot kellene adniuk a korábbi évek negatív reálhozamára
(ezt persze nem teszik meg), valamint arra is, hogy miért volt 2008
valamennyi negyedéve veszteséges, amikor a válság csak ősszel kezdett
kibontakozni.
2008-ban nem volt olyan negyedév, amelyik pozitív
eredményt biztosított volna, sőt, a legnagyobb veszteséget az I.
negyedév hozta a bankárokon keresztül a vagyonunkra.
A Kiegészítő melléklet egyik szépségdíjas mondata
(17. oldal, az eredeti nyelvtani hibával együtt):
„A [...] befektetési tevékenység összeredménye a
3.276.074 ezer forint előirányzott összeghez képest 10.140.139 ezer
forinttal alacsonyabb értékben, -6.864.065 ezer forintban teljesültek.”
Miféle terv az, amit -300%-ban teljesítenek?
Miért készült, mikor és kinek szólt? Csak nem a tagoknak, hogy
elkendőzzék előttük a nyilvánvaló valóságot? (Nem lenne ismeretlen a
módszer). Vajon hányan dolgozhatnánk még a munkahelyünkön hasonló
eredményekkel?
Na de lépjünk tovább. A BB befektetési
portfolióját böngészve kaphatunk némi támpontot arra nézve, hogy mi
lehet ennek az iszonyú veszteségnek a valódi oka.
Csak a főbb értékekre koncentráljunk. Az év
elején meglévő 40,6 milliárd forintos vagyonból 12 hónap múltán 38,2
lett, ami 2.4 milliárd (6%) veszteség. Az egy komoly kérdés, hogy ebből
hogy lett a tagok számára -15%, de nem ez az egyetlen rejtély.
A számokat böngészve kiderül, hogy mindebből 26
mrd. volt magyarországi befektetés, azt pedig a Kiegészítő Mellékletből
tudjuk, hogy nem részvények, hanem állampapírok formájában. Akárhogy
számolom, 26 mrd. forintra közel 2 mrd. kamatot illett volna jóváírni,
ami az USA-beli részvények feltételezett minimális osztalékfizetésével
együtt hellyel-közzel ellensúlyozná az USA-beli (és időben el nem
adott) befektetések értékcsökkenést, így közel 0 hozamot kellene
látnunk. Ehelyett lett -15%.
De akkor hol van a kamat, osztalék és új
befizetések összege?
Megdöbbentő, de az évközi befizetéseknek nincs
nyoma, a hazai állampapírok mennyisége elenyésző mértékben változott,
ezek szerint bankáraink a kibontakozó válság idején magyar állampapírok
helyett továbbra is USA részvényekbe és ingatlanalapokba borították a
magyarok friss pénzeit és a magyar állampapírok kamatait, hogy ott
nyomtalanul eltűnjön a köztörvényes fajtársaik feneketlen kasszáiban. A
12,5 mrd USA befektetések úgy értek év végére 10,1 milliárdot, hogy
közben minden évközi befizetést és hozamot is Amerikába utaltak a
„budapesti” bankárok.
Köszönjük, Emese!
A részletes vizsgálatra a PSZÁF lenne hivatott,
de a fajtársak egymás ügyeivel nem foglalkoznak, amíg a magyarok
vagyona a „magukfajták” felé zavartalanul áramolhat. Tényleg a Dunába
kell lőni néhány bankárt, hogy megértsék, mit jelent a XXI. században a
„Ne lopj!” parancs?
forrás: internet
Kommentáld!