A
mai napon a Balatonon nyaraló családom fenyegető felszólítást kapott
levél formájában egy idegenforgalmi adó behajtására felhatalmazott,
vélhetően önkormányzati dolgozótól, miszerint - mivel csengő nincsen -
nem tudtak bejutni a nyaralóba, ezért sürgősen hívják őt fel, mert ő nem
tudott most hirtelen ellenőrizni. Feltételezem, hogy a kertben parkoló
tót rendszámú autó volt gyanús, amellyel a felvidéki rokonok érkeztek
látogatóba, és ami már feljogosít egy ilyen hiénát indokolatlan hatósági
zaklatásra.
Mint
kiderült, ennek a törvénynek az értelmében ma nem vendégelhetem meg a
saját nyaralómban sem unokatestvéremet, sem vőmet, menyemet, barátomat,
nagybátyámat vagy családtagom barátját, mert kizárólag egyenesági rokon
elszállásolása mentesít ezen adó megfizetése alól. Minden más esetben
több száz forintot kell adóznom személyenként és éjszakánként akkor is,
ha szívességi lakáshasználóként látom őket vendégül a saját
tulajdonomban lévő ingatlanban. Ezen esetben ráadásul egy olyan
önkormányzatnak (Balatonmáriafürdő), amelyik képtelen a befolyt adókból
olyan járdákat építeni, amelyen nem életveszélyes babakocsit tolni. A
mozgássérültek közlekedésének lehetetlenségéről nem is beszélve.
K. R.
Balatonmáriafürdő
Úgy
tűnik, a jelenség szélesebb körben is felháborodást váltott ki, amin
nem csodálkozunk. Saját tapasztalatairól így számol be a Mandiner
blogírója, akit egyébként nehéz azzal vádolni, hogy mindig fogást keres a
jelenlegi kormány polgármesterei által vezetett önkormányzatok
rendeleteiben:
A nap, amikor libertárius lettem
„Minél romlottabb az
állam, annál több a szabályozás” (Publius Cornelius Tacitus)
Ez a bejegyzés puzsérróbert hangulatban íródott.
Balatoni
gyerek vagyok, viszont csodák csodájára soha nem volt közöm a
nyaraltatáshoz, a zimmer ferik színes-trükkös vállalkozói világához. Így
megúsztam azt is, hogy az idegenforgalmi adóval és annak különböző
fortélyos behajtási trükkjeivel találkozzak. A minap azonban
Balatonföldváron jártam, és olyat tapasztaltam, aminek hatására valahol
felsírtam, mintha Clint Eastwood és Ayn Rand szerelemgyereke
lennék.
A
gyönyörű Balatonföldváron (mint kiderült, nem csak ott - a szerk.)
ugyanis olyan önkormányzati rendelet van érvényben az idegenforgalmi
adóra vonatkozóan, mely szerint adókötelezettség terhel minden
magánszemélyt, aki nem állandó lakosként az önkormányzat illetékességi
területén legalább egy vendégéjszakát eltölt. Ez alól mentesek többek
között a 18. életévet nem betöltött magánszemélyek, a gyógyintézeti
fekvőbetegek, és persze az üdülők tulajdonosai, bérlői. Nem mentesek
viszont a tulajdonosok nem egyenes ági rokonai, és barátai, szerettei,
akik mondjuk egy családi ünnep, esküvő, temetés vagy csak egy szimpla
baráti meghívás alapján töltenek el egy-két éjszakát Balatonföldváron.
Nem vicc, explicite így áll ez a rendelet magyarázatában:
„Az
üdülő és lakástulajdonos, valamint hozzátartozójának mentessége a
fentiek alapján egyértelmű, viszont általában rosszul értelmezik az
egyéb rokonok, ismerősök fizetési kötelezettségét. Esetükben ugyanis
idegenforgalmi adót kell fizetni még akkor is, ha az ingatlan
tulajdonosa szívességből, ellenszolgáltatás nélkül, baráti, rokoni
alapon látja vendégül őket. (...) Hozzátartozó a tulajdonos
egyeneságbeli rokona (szülő, gyermek, unoka, nagyszülő), örökbefogadott
gyermeke, testvére és házastársa, valamint a házastárs testvére. Ebbe a
körbe tehát nem tartozik bele a gyermek házastársa!”
Így,
felkiáltójellel. Tehát ha a tulajdonos nagyszülőket meglátogatja a
gyerekük, mondjuk férjjel avagy feleséggel és az unokákkal, akkor a vő
vagy a meny után fizetni kell az önkormányzatnak. Mintha ők idegenként
forgolódnának a városban, az utcában, a szülők házában, ha már
idegenforgalmi adóról beszélünk. Ha az ember a házában fogad valakit,
neki szállást ad ingyen, akkor azért fizetnie kell az önkormányzatnak,
amelynek emberi rendre járják az utcákat, magánterületeken magánéletet
élő magánszemélyek után szimatolva és bekopogtatva hozzájuk. Képzeljük
el ugyanezt a rendszert Budapesten... Ezúton jelentem fel magamat
Balatonföldvár városánál, hogy a születésem óta eltelt harminc évben
valószínűleg több tízezer forintnyi kifizetetlen
éjszakát aludtam össze ott barátaimnál, szeretteimnél.
A
minap nagyjából negyedóra telt el a megérkezésünktől számítva, és az
önkormányzat behajtói (nem kétajtós szekrények, csak erre a szánalmas
munkára kényszerülő középkorú asszonyok) máris ott koslattak a
kerítésnél. Az önkormányzati leskelődők kilétünk, létszámunk, személyi
adataink, hétvégi terveink felől érdeklődtek. Még jó, hogy nem rögtön
házkutatással kezdtek. A helyzeten nem kicsit kiakadt a házigazdánk, aki
nem éppen úgy tervezte a hétvégéjét, hogy illetékes elvtársaknak
jelentsen és fizessen meghívott barátai után, amikor anyagi haszna
nyilván nem származik belőlük. A városnak ellenben megvan a bevétele a
vendégek után,
hiszen azok a helyi boltokban vásárolnak, helyi éttermekbe, kocsmákba
járnak, az elhasznált víz, áram, gáz, egyebek után is ki lesz fizetve a
rezsi, és így tovább. Miféle perverz intézmény hát ez az egész? Nem a jó
államé, az biztos.
És
most nem számít az, hogy esetleg más településeken is ilyen szabályok
vannak-e érvényben (vagy sem); törvényből eredeztethető általános vagy
egyedi, régi vagy új gyakorlat ez. Az sem érdekel, hogy az önkormányzat
esetleg kényszerből, a fizetővendégek utáni adózást elkerülők miatt
nyúlt ehhez a megoldáshoz. Not my business, oldják meg a problémát
egymással, hajtsák be az adót azoktól, akik pénzt keresnek a
vendéglátással, a szállásadással. Az viszont már az én
egyéni szabadságomat sérti minden értelemben, hogy a hivatal emberei a
kerítés mögül kukkolnak engem és barátaimat egy magántelken,
szabadidőmben. Persze nem az eset, mint az én egyéni szociális
problémám, pláne nem a pár száz forintos napi idegenforgalmi adó összege
a fontos, hanem maga az elv. Semmilyen hivatalnak, hatóságnak semmi
köze ahhoz, hogy ki kit hív meg – nem fizetővendégként – a saját
magánterületére, kivel tölti el saját szabadidejét és kivel osztja meg
magánéletét.
Üzenjük a magánszférában turkáló, abból sápot húzó államnak, önkormányzatnak, bármilyen szintű sóhivatalnak: GET OFF MY LAWN!
Rajcsányi Gellért - Mandiner
Kapcsolódó hírek:
Mobillopás fenyegetéssel a 800-as Esztergomi buszon