Sok kínos pillanatot szereztek a Zuschlag-per vádlottjai az MSZP prominenseinek a tárgyalás most lezárult első fordulójában, s a helyzet a tanúkihallgatások során alighanem tovább fokozódik.

Szakaszgyőzelmet aratott az ügyészség az október eleje óta zajló Zuschlag-perben. Az eltelt húsz tárgyalási nap ugyanis nem szolgált bombameglepetésekkel; az ügyész ismertette a vádiratot (HVG, 2008. május 24.), majd a vádlottak kaptak szót, akiknek pertaktikájáról nagyjából annyi derült ki, hogy túlnyomó többségük – függetlenül attól, hogy legalább részben beismerték-e a terhükre rótt cselekményeket – igyekezett az érdemi felelősséget vádlott-társaira, főként Zuschlag Jánosra tolni, esetleg az MSZP első vonalához tartozó politikusokra hárítani.

Ez utóbbi derült ki egyebek mellett a tizedrendű vádlott Szente Zsolt vallomásából, aki szerint Kiss Péter kancelláriaminiszter, Arató Gergely oktatási államtitkár és Újhelyi István MSZP-alelnök is tudott a törvénytelen pénzszerzésről. A másodrendű vádlott Lados István, Zuschlag egykori titkára pedig vallomásában a fél kormányt áztatta. Íme néhány példa az állításokból: Baja Ferenc államtitkár az MSZP Táncsics Alapítványának (akkori) elnöke állítólag 2006-ban azt találta mondani, hogy egy alapítványi pályázatból nyert összeg kampánycélra fordítható, Szilvásy György titkosszolgálati miniszter állítólag közölte Zuschlaggal, hogy a nyomozás során lehallgatják, Gyurcsány Ferenc pedig – ugyancsak állítólag – Zuschlaggal és Bánáti Jánossal, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökével tárgyalt az eljárás során követendő magatartásról. Az elhangzottakat ugyanakkor az említettek mindegyike cáfolta.

A magas kapcsolataival kérkedő, a bíróság előtt részleges beismerő vallomást tett Zuschlag továbbra is magabiztos. Olyannyira, hogy ez a vádhatóság képviselőit nemcsak meglepte, de kicsit talán el is bizonytalaníthatta. Egy magát megnevezni nem kívánó, ám állítólag az ügyet belülről jól ismerő ügyész mindenesetre szükségét érezte, hogy Zuschlag védekezési stratégiáját elemezve, december elején a Halasi Tükör című lapban odaüzenjen az úgymond meglepő könnyelműséget mutató (értsd: a beismerő vallomást tevő Ladossal ellentétben tagadó) fővádlottaknak, hogy ebben az esetben sok év börtönre számíthatnak. Hiszen – így az ügyészségi szakértő – „a vád olyannyira biztosan áll, hogy sem a kiemelten érintettek helyzetének megítélésében, sem az érintettek körének bővülésében nem várható jelentős változás”.

Az eljárást három éve kezdeményező (HVG, 2005. október 29.) ügyészeknek – egyelőre legalábbis – van némi okuk saját válluk veregetésére. Igaz, az már a per megkezdése előtt látszott, hogy a lehallgatott telefonbeszélgetésekben a Zuschlag által sokat szidott ügyészek – talán az eset politikai érzékenységére tekintettel is – meglehetősen határozottan csak az eseményekre koncentráltak, miközben ugyanők a vádirat háttérrészében azért adtak muníciót az ügyet továbbgörgetni akarók számára is.

A rögzített s a tárgyaláson lejátszott telefonbeszélgetések között például nem egy a levegőben lóg; egyszerűen azért, mert (legalábbis a nyilvánosság számára) nem ismert, hogy a vádlottak éppen kivel beszélnek. Ilyen például az a krimi-forgatókönyveket idéző történet, amikor Zuschlagot egy ismeretlen és inkognitóját mindenáron megőrizni szándékozó férfi találkozóra hívja, hogy megbízásból egy „fontos borítékot” átadjon neki. Kérdéseket vet fel továbbá az is, hogy a vádlottak között nem csupán politikai nézeteiket tekintve semlegesek vagy a szocialistákkal szimpatizálók vannak. Egyikük, Prácser László az Ifjúsági Demokrata Fórum tagja volt, és Zuschlaggal való kapcsolata az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlamentben (OGYIP) való közös részvételükre vezethető vissza (az OGYIP-ban egyébként minden párt ifjúsági szervezete képviseltette magát).

Mindebből persze nem következik, hogy a pénzek lenyúlásának nagykoalíciós módszertana lett volna, különösen, hogy a Zuschlagot ismerők állítják, ha üzletről volt szó, hajlamos volt átlépni ideológiai határokon. Egy neve elhallgatását kérő egykori ifjúságpolitikus például a HVG-nek korábban arról mesélt, hogy Zuschlag egyszer őt is megkereste valamiféle együttműködést ajánlva, és a mostani elsőrendű vádlott a beszélgetés során nemes egyszerűséggel „lekommunistázta” elvbarátait.

Az MSZP nem vette le a kezét 1998–2004 közötti országgyűlési képviselőjéről, akinek akadt kormányzathoz közeli mentora az után is, hogy nyomozás indult az alapítványok-egyesületek által felvett pénzek ügyében. A kapcsolat – mint ez a tárgyalások során lejátszott telefonbeszélgetésekből kiderült – Lusztig Péter, az akkori, Lamperth Mónika által vezetett Belügyminisztérium kabinetirodájának munkatársa volt, aki ez év végéig hasonló beosztásban Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti minisztert segíti. Lusztig régi motoros a belügyes szakmában és a politikában is. 1967-ben lépett be az MSZMP-be és a Belügyminisztériumhoz, ahol 1991-ig volt alkalmazásban: a III/1-es főcsoportfőnökségnél hírszerző és elhárítótiszt, a rendszerváltást megelőzően a

Baranya megyei rendőrfőkapitány állambiztonsági helyettese, majd megyei főkapitány, 1991-es lecserélése óta ügyvéd. Párhuzamosan ezzel politikai karrierjét is építgeti; 1989-ben átlépett az MSZP-be, 1994-től egy cikluson át parlamenti képviselő, a rendészeti bizottság tagja is volt. Neve a kilencvenes évek első felében a Tribuszer-ügy néven elhíresült piramisjáték kapcsán is felmerült; az élettársa volt a büntetőper harmadrendű vádlottja, Bathó Erzsébet, akit három és fél évre ítéltek, ám a börtön elől külföldre szökött. A pilótajátékkal egyébként a vádlottak 4,3 milliárd forintos kárt okoztak, amely összeg nagy része sosem került elő.

Lusztig és Zuschlag viszonya meglehetősen homályos. Nem tudni például, hogy a kapcsolatnak mennyi köze van Zuschlagnak ahhoz, a vádlott-társak megnyugtatását szolgáló – és a tárgyalás során idézett – kijelentéséhez, miszerint „tudja fogni” a rendőrséget. A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságtól 2007 elején az ügyészség mindenesetre váratlanul magához vonta az ügyet, Király Ferenc akkori főkapitány az Élet és Irodalom (ÉS) november végi cikkében megjelent nyilatkozata szerint úgy, hogy előzetesen nem adtak hangot kifogásaiknak. Nem sokra rá hasonló történt Király Ferenccel is: az országos főkapitány indoklás nélkül és azonnali hatállyal felmentette. És hogy a lassan csordogáló nyomozáshoz köze lehet Lusztignak, az a már idézett nyilatkozatból is kiderül: 2006 elején Lamperthra hivatkozva jelentést kért a nyomozásról. Ez a dokumentum viszont utóbb, az ÉS értesülései szerint – hogy, hogy nem –, a Zuschlagéknál tartott házkutatás során került elő.

Lusztig közleményében mindenesetre hangsúlyozza: törvénytelenséget nem követett el, Zuschlag hozzá mint ilyen ügyekben hivatalból eljáró köztisztviselőhöz fordult, és ő úgy is járt el, mint más magyar állampolgár esetében tette volna. Ekkor Zuschlag sem gyanúsított, sem tanú nem volt, derül ki a közleményből, az azonban nem, hogy Lusztig akkoriban honnan és miért tudta mindezt. Azt az érzetet, hogy a Belügyminisztérium bizonyos személyeknél mennyire ügyfélbarát szervezet volt akkoriban, tovább erősítheti az a későbbi és a tárgyaláson lejátszott hangfelvétel, ahol Zuschlag segélykérően referál az ügy állásáról, ám Lusztig ekkor is segítőkésznek mutatkozik, legalábbis nem utasítja el a megkeresést. Mindenesetre a befolyással üzérkedés gyanúja Lusztig esetében fel sem merül, neve sem a Zuschlag-per vádiratában, sem a nyomozás során kihallgatott tanúk között nem bukkant fel.

Kérdés az is, hol a pénz, pontosabban mennyi áramlott magánzsebekbe, illetve pártkasszába. Egy töredéke biztosan, hiszen az MSZP – gyakorlatilag állami támogatásból gazdálkodó – Táncsics Alapítványa kamupályázat révén járult hozzá, mintegy fél-fél millió forinttal (ha áttételesen is) Csiha Judit és Baráth Etele 2006-os korteskedéséhez, igaz, a jelek szerint a kedvezményezettek tudta nélkül.

A pártpénzügyi vonal feszegetése ezúttal aligha kerül le egyhamar a napirendről, az utolsó előtti tárgyalási napon ugyanis az ötödrendű vádlott, Krausz Csaba védője már bejelentette: tanúként kívánja megidézni egyebek mellett a parlamenti pártok elnökeit és Demszky Gábor főpolgármestert is. Mindez rímel Zuschlag egyik telefonbeszélgetésében megfogalmazott politikai gazdaságtani alapvetésére: „A párt kibaszott sok pénzbe kerül, és nem jön belőle vissza semmi.”

TÖMÖRY ÁKOS