Inotaiék tovább folytatták a szomszédok bántalmazását, ezért azoknak el kellett költözniük. A bíróság csupán figyelmeztetést és megrovásbüntetést szabott ki. Későbbiekben Inotai József egy gyenge fizikumú idős szomszédasszonyát annak saját lakásában nagyon megverte. A kamasz fiát is megpofozta. A szomszédasszonynak nem törött csontja, könnyű testi sértés miatt tett feljelentést. A bírósági idézésre Inotai József nem ment el, a bíró pedig megszüntette (!) ellene az eljárást. (Ilyen a jogban tudomásom szerint nincs, a gyakorlatban mégis megtörtént.)

1998 környékén Inotai József és családja több alkalommal megverte a szomszéd családot, kis baltával beverte a lakásuk ajtaját, megöléssel megfenyegette őket. A megfélemlített család nem mert a saját lakásába hazajárni; a két kiskorú gyerek az utcán sírt, nem mertek hazamenni, a szomszédok kísérték őket a lakásukba. Inotai József kiszerelte az udvari világítás biztosítékát, és a sötét lépcsőházban megbújva megvárta a hazatérő szomszédot, és ott úgy megverte, hogy több hétig feküdt a kórházban. Agysérülést szenvedett. A szomszédok elleni támadásokat Inotaiék tovább folytatták, ezért azoknak el kellett költözniük. A bíróságon a bíró pedig a sértett családot feddte meg, a visszaeső súlyos testi sértés és garázdaság elkövetőjét felfüggesztett büntetésre ítélte! A tárgyalás után visszahívta a sértettek egyébiránt közismert ügyvédjét, és figyelmeztette: „Hogyha jót akar magának, ne védje többet a sértetteket". Az ügyvéd ezt elmondta a sértetteknek és szomszéd tanúknak, valamint azt, hogy „mást is mondott, de azt nem mondhatja el…”

Inotai József és családja a bíróságon ellene tanúskodó szomszédokat időközben folyamatosan zaklatta és zaklatja a mai napig is, félelemben tartja, rendszeresen megtámadja és bántalmazza őket. A rendőrségi intézkedések hiánya és a bírói ítéletek elfogultsága miatt, illetve Inotaiék fenyegetése miatt, hogy "messzire elér a kezük", illetve a fizikai bántalmazások miatt a szomszédokban, a tanúkban erős félelem- és tehetetlenség érzés alakult ki. Ezt a szomszédok egymás közt elmondják, de minden más körülmények között tagadják, elhallgatják: az embereknek már a történet hallatán is görcsbe rándul a gyomruk. Engem, Nyíri Mihályt 2006 őszén előbb alattomosan kezdtek zaklatni, ekkor még nem tudtam, kik és miért teszik. Többször pillanatragasztót nyomtak a pincelakatomba, letörték az ajtókiakasztót, megrongálták az autómat, pillanatragasztóval bekenték az ajtaját, ami letört. Később nyíltan, ok nélkül belém kötöttek olyan, úgymond „motorok” miatt, amelyekhez semmi közöm nem volt, zaklattak és fenyegettek. Ekkor mondtak el többet a szomszédok Inotaiék korábbi, a többi szomszéd elleni fellépéseiről. Rendőr voltam, és a törvény védelmében bízva feljelentést tettem ellenük.

Ezt követően 2006 decemberében még erőteljesebben folytatták fenyegetőzéseiket, mert a társasház felújításával egy ismerősüket akarták megbízni. A jelentős anyagi haszonnal járó tetőtér beépítéses házfelújítási munkát olyan építési tervekkel kívánta kivitelezni, amely jelentősen sértette a lakók érdekeit. Én a lakók egyetértésével pályáztatást javasoltam és vállaltam, hogy legalább 20 cég árajánlatát bekérem. Inotainé a kiérkező építészek és szomszédok jelenlétében többször megfenyegetett engem és az építészeket és kijelentette, hogy „nem fogják hagyni, hogy az építészek felmérjék a házat és más építész cég végezze el a munkát”. (A nő fenyegetőzéseit jól jelzi az, hogy azokat a velem lévő két építész is komolyan vette!)
.
A következő alkalommal egy építész jelenlétében Inotai Józsefné tettlegesen is rám támadt, de saját tehetetlenségének következtében leesett a lépcsőn, komoly sérülései keletkeztek. Súlyos testi sértés miatt tett ellenem hamis feljelentést, ami szerint a sérülését én okoztam. Házunkban hamarosan már az egész család várt, lesett rám, hogy megverjenek, de sikerült elmenekülnöm. Többször betörtek a lakásomba, behatoltak, rendszeresen veréssel, megöléssel fenyegetőztek. A támadások miatt csak nagyon ritkán, a szomszédjaim segítségével térhettem vissza a lakásomba, de nem lakhattam benne. Mindennaposak voltak az ablak betörések, kétszer törték össze az autómat. Inotai József és családja bántalmazásai, garázda bűncselekményei a rendőrség tudtával és hallgatólagos beleegyezésével történtek, ellenük nem intézkedtek azonban sohasem. Egy alkalommal, amikor éppen otthon tartózkodtam, Inotai József lekapcsolta az udvari világítást és a sötétben egy rúddal betörte a lakásom ablakait, majd a kihívott rendőröknek kiabálva ismerte el, hogy ő törte be az ablakaimat, és „nem csak ablakaimat veri be, hanem meg is öl”, és ezt mind a jelen lévő 5-6 rendőr füle hallatára! A rendőrök jelentésükben azt írták, hogy „Inotai nem ismerte el a cselekményt”, az előttük elhangzott életveszélyes fenyegetést pedig elhallgatták, és garázdaság miatt sem történt intézkedés. Ezek a támadások és a rendőrség bűnpártolása a ház lakóiban csak növelték a félelmet.

Az ellenem irányuló támadások súlyosságára való tekintettel a vidéki állandó lakóhelyem szerint illetékes MRFK-tól önvédelmi fegyvertartási engedélyt kaptam. Közben állandóan feljelentéseket tettem a támadások miatt, és naponta kértem a VII. kerületi Rendőrkapitányság segítségét és közbeavatkozását, de nem semmi nem történt. A támadások és betörések továbbra is folytatódtak.

Amikor Inotai József egy alkalommal ismét megtámadt, eltörte az orrporcom, a gégémet, bezúzta a bordámat, benyomta a szememet és letepert a földre, amikor az egyik szomszédom, Faragó Csaba megfogta és lehúzta rólam. Ekkor volt lehetőségem elővenni az önvédelmi fegyverem, és mivel figyelmeztetésem után is tovább akarta folytatni a támadását, ezért egy figyelmeztető lövést adtam le, ezzel tartottam vissza a támadását. A hívásunkra kiérkező rendőrök velem bántak úgy, mint egy bűnözővel és Gergényi Péter, a volt főkapitány utasítására 72 órás őrizetbe vettek, és "emberölés kísérlete" miatt gyorsított eljárásban akartak bíróság elé állítani. A fogdába az ügyvédemet nem engedték be, és az ügyvédi papírt sem juttatták be, hogy aláírhassam. Később a VII. ker. Ügyészség utasítására szabadon engedtek, és „csak” garázdaság bűncselekménnyel vádoltak meg. A védelmemre kelő Faragó Csaba szomszédomat szintén garázdaság miatt őrizetbe vették, majd elengedték. Az elengedésemkor az akkori rendőrkapitány, Nagy-Juhák István azt kérte, hogy „hagyjam ezt a családot békén, költözzek el, hagyjam a házfelújítást, és küzdjek nagyon a bírói szakban, akkor talán elérek valamit.”

A legfelsőbb hivatali szervekhez (ORFK, Legfőbb Ügyészség, Legfelsőbb Bíróság, Igazságügyi Min., Közt. Elnök, Rendőrség Belső Elhárítása, NBH, stb.) történt többszöri panaszunkat mint "alaptalant", visszautasították. Az NBH-tól, Simicskó Istvántól, Kövér Lászlótól, Demeter Ervintől választ sem kaptunk. Majd az Országgyűlés Civil irodájának közbenjárásával az NBH-tól azt a választ kaptam, hogy „az ügy nem tartozik a hatáskörükbe, és ellenem semmilyen jogellenes tevékenységet nem végeztek". A kérdésemre, hogy „és jogszerűt végeztek-e?", azt válaszolták, hogy „a törvény szerint erre nem válaszolhatnak".

Több egymástól független forrásból, magas beosztású rendőröktől, biztonsági cégek vezetőitől, ügyvédektől és újságíróktól azt az információt kaptuk, hogy Inotaiék "védettek", és közük van az NBH-hoz, vagy más titkosszolgálatokhoz (!?). Ám be kell látnom: az elmúlt 26 év történései is mind ezt támasztják alá.

Magyarországon az összes közismert médiumot és műsort megkerestük, hogy tárják nyilvánosság elé a történetet, de sehol sem voltak hajlandóak rá, mindenhonnan visszautasítottak. Volt olyan országos napilap újságírója, aki miután utána járt az ügy hátterének kijelentette, hogy "nem meri megírni", majd később ezt is letagadta. Voltak, akik hosszan utánajártak az Inotai család hátterének, majd teljesen visszavonultak. A biztonsági cégek a személyi védelmemet visszamondták, miután utána néztek az Inotai családnak.

Az őrizetből való szabadulásom, és Nagy-Juhák István rendőrkapitány kérése után ("költözzek el") egy héttel, amikor a lakásomban tartózkodtam Inotai József egy 4 m hosszú építkezési pallóval támadt rám, az ajtón és ablakon dörömbölt, és azzal fenyegetőzött, hogy "tokostól beveri az ajtómat, ablakomat, és megöl". Ezt erőszakos garázda cselekményt több szomszéd látta. Segítséghívásomra a rendőrök több mint egy óra hosszán keresztül nem jöttek ki. Szó szerint azt mondták, hogy "unjuk már, oldja már meg a balhét" (azaz költözzek el)… Végül látva a rendőrség hozzáállását, könyörögtem, hogy csak most utoljára jöjjenek ki, hogy el tudjak jönni a lakásomból, és elköltözöm. A rendőrök néhány perc múlva kiérkeztek, majd a lakásból való távozásom után röhögve mondták el a támadónak, hogy „jól beszartam, könyörögtem, és megígértem, hogy elköltözöm". Ezt a szomszédok is hallották. Az Inotai család és a rendőrség együttműködve elérték, hogy el kellett költöznöm! És az Inotai család ellen garázdaság miatt megint csak nem indítottak eljárást.

A körzeti megbízott felhívott telefonon, és azt kérte, hogy "ne tegyek több feljelentést az Inotai család ellen, és költözzek el végleg"; a holmijaim még ott voltak. A körzeti megbízott a társasházban személyesen hallgatta meg a tanúkat, akik elmondták, hogy nem akarnak tanúskodni, mert félnek Inotaiék támadásaitól. Ezt a körzeti megbízott egy rövid jelentésben leírta, amelyet a parancsnokai aláírásukkal tudomásul vettek, de semmit nem tettek annak érdekében, hogy az Inotaiék támadásait leállítsák a szomszédok ellen, hogy azok merjenek tanúskodni.

A támadásokat pedig tovább folytatták a mellettem tanúskodó Faragó Csaba szomszédom ellen is. Többször életveszélyesen megfenyegették, zaklatták, és többször megtámadták. A feljelentések és segítségkérések ellenére a rendőrök soha nem intézkedtek a támadókkal szemben, és soha nem védték meg a sértetteket. Mivel a lakásba hivatalosan még be voltam jelentkezve, a VII. ker. Rendőrkapitányság kezdeményezésére az Önkormányzat a lakcímemről egyszerűen kijelentett. Inotainé az utcán bántalmazta az egyik idős szomszéd nőt tanúskodása miatt, amit a rendőrségen a bántalmazott idős nő félelemből elhallgatott, mivel 26 éves tapasztalata, hogy vallomásával csak ront a helyzetén, mert az Inotaiékkal szemben úgysem intézkednek. A bíróság az Inotaiék összes támadásai, garázdaságai, testi sértései, életveszélyes fenyegetései rongálásai ügyében fellebbezési lehetőség nélkül minden esetben megszüntette az eljárást. A bíróság nem hallgatta meg az általunk felsorolt 33 tanút, figyelmen kívül hagyta az orvosi látleleteket és a rendőrségi helyszínelési jegyzőkönyveket. A bíróság a határozat és tárgyalási jegyzőkönyv kiadását megtagadta.

A „súlyos testi sértés” miatt ellenem indított nyomozást a VII. ker-i Ügyészség megszüntette, tekintettel a független építész tanú vallomása, illetve az orvos szakértői véleménye, és a feljelentő ellentmondásos vallomása alapján. Ennek ellenére a Fővárosi Főügyészség utasítására a bíróság előtt súlyos testi sértéssel, illetve garázdasággal megvádoltak engem. A védelmemre kelő, és mellettem nyíltan tanúskodó Faragó Csaba szomszédot szintén garázdasággal vádolták meg.

Az Inotai család állandósult támadásai és garázdaságai miatt Faragó Csaba szomszédomnak is el kellett költöznie és a lakását el kellett adnia. A társasházban történt erőszakos bűncselekmények, illetve a hatóságok bűnpártolása miatti félelem miatt még két család elköltözött, miközben a többiek továbbra sem nem mernek beszélni. Inotaiék a zaklatásokat és fenyegetéseket azóta is folytatják, a bíróságon "megöléssel" fenyegetnek, stb.

Három egymástól független, a rendőrségnél dolgozó kriminálpszichológus segítségét kértem, hogy vállalják el az Inotai családdal való összebékítést, mert nem lesz jó vége az ügynek, de a történet meghallgatása után megijedtek, kimondták, hogy sötét hátteret feltételeznek és egyik sem vállalta. Negyedikként Dr. Vígh József médiából ismert túsztárgyaló, kriminálpszichológus, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Kriminológiai Tanszékének professzora, az állam- és jogtudomány doktora a meghallgatásom után azt mondta, hogy "Vegyem tudomásul, hogy az erősebb kutya baszik, ez az ügy teljesen reménytelen, és ezért nem vállalja a békítést, és engem a bíróság felfüggesztettre fog ítélni...". 2009. év elején a „Joshi Barat” műsorát kerestem meg, ahol elmondtam a történetet és kértem, hogy műsorban békítsenek össze az Inotai családdal. Az ügyintéző a történet hallatán elképedt, és azt mondta, hogy utána néznek az ügynek és visszahívnak. De azóta sem hívtak, és az újabb megkeresésemet is elutasították.

A VII. k. Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztályvezetője, Bátorfi Szilárd r.őrgy. - akinek Inotai ordítva ismerte el az ablakbetörést, és megismételte a fenyegetést, és aki ehelyett mégis azt írta a jelentésben, hogy "nem ismerte el az elkövetést", és nem indított ellene garázdaság miatt eljárást – 2009. június 30-án az összes 2006-07-ben elkövetett garázdaság ügyeket határozatban "zaklatásnak" minősítette, és megszüntette a nyomozást arra való hivatkozással, hogy "2008. január 1. előtt, a cselekmények időpontjában a zaklatás nem volt bűncselekmény". A törvény szerint azonban azok a cselekmények nem zaklatások, hanem garázdaságok voltak, hiszen erőszakosak voltak és másokban megbotránkozást és félelmet keltettek, és ez az elkövetés idején is bűncselekmény volt. Inotai Józsefnek abban az időben az előző szomszéd bántalmazási ügye miatt még "élő" felfüggesztett börtönbüntetése volt, ami azóta lejárt. A rendőrség így védi a bűncselekményt elkövetőket!

A bíróságon ellenem "súlyos testi sértés és garázdaság" miatt, és a mellettem tanúskodó és védelmemre kelő Faragó Csaba szomszédom ellen "garázdaság" miatt jelenleg folyik az eljárás.