Trevor Paglen geográfus és médiaművész kitartóan kutat az amerikai titkosszolgálatok és fegyveres erők láthatatlan világa után.

Power Hunter, Prairie Dog, Pony Express és Poker Bluff I. Ezek látszólag értelmetlen fogalmak, valójában azonban az amerikai katonai költségvetésből minimum 30 milliárd dollárral támogatott programok fedőnevei. Paglen azt gyanítja, hogy az amerikai kormány az ország költségvetéséből egy gigantikus titkos védelmi infrastruktúrát tart fenn, amelyet a helyi katonai és titkosszolgálati körökben egyszerűen csak "fekete világnak" neveznek. Ezekben a szigorúan titokban tartott zónákban (amelyek nincsenek rajta egyetlen térképen sem) tesztelik a különböző új katonai technológiákat és irányítják a titkos projekteket. A szakember azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy ezeket a "geográfiai lyukakat" feltérképezze és megismertesse a társadalommal.

A vizsgálat kiindulópontjául nyilvánosan hozzáférhető kormányzati dokumentumok, katonai biográfiák, titkos kommandók feljegyzései és magán légitársaságok repülési tervei szolgáltak, amelyekből nyomon követhetők az amerikai fogolyszállítmányok. Paglen lefotózott lezárt katonai zónákat és felderítette az amatőr csillagászok által a kémműholdakról gyűjtött adatokat. Az eredményeket két könyvben jelentette meg. A Torture Taxi: On the Trail of the CIA's Rendition Flights című mű a CIA titkos fogolyszállítmányaival foglalkozik, míg az I Could Tell You but Then You Would Have to Be Destroyed by Me: Emblems from the Pentagons Black World című anyag a szürke zónák világába enged bepillantást. A Blank Spots on the Map című harmadik könyve várhatóan jövő februárban jelenik meg.

"A Google Earth előtt csak az amerikai kormányzati archívumokból, például az U. S. Geological Survey adatbázisából szerezhettem műholdas felvételeket. Nagyon sok nyilvántartásban kutattam és arra lettem figyelmes, hogy vannak olyan helyek, amik elvileg nem is léteznek. Arra gondoltam: az nem lehet, hogy a 21. században még mindig vannak a térképeken fehér foltok. Rájöttem, hogy ezeket az információkat azért távolították el, mert titkos helyekről szóltak. Akkor már tudtunk arról, hogy az amerikai titkosszolgálatok és fegyveres erők emberek tucatjait hurcolták el titkos helyszíneken folyó kihallgatásokra. Vagyis nem UFO-król és földönkívüliekről volt szó. Világos lett számomra, hogy valami nagyon fontos zajlik a háttérben, de bármi legyen is az, nagyon kevés információ állt a rendelkezésemre. Ezért keltette fel a téma az érdeklődésemet" - hangsúlyozta Trevor Paglen.

"A központi kérdés az volt, hogy miként lehet ezeket a titkos világokat láthatóvá tenni. Megpróbáltam kideríteni, hogy hol találkoznak ezek a területek az általunk ismert valósággal. Először úgy véltem, a kormányzati anyagokban találhatok hivatkozásokat, hiszen ebben a világban is emberek élnek. A kérdés az volt, hogyan találhatom meg őket. Amikor különböző emberek nyomára jutottam, kedves leveleket írtam nekik és meghívtak a találkozóikra. Érdekes volt, hogy ők nem gondolták azt, hogy én valami rosszat teszek. A többségük büszke a munkájára és barátságosak voltak velem. Természetesen voltak olyan dolgok, amikről nem beszéltek, nem beszélhettek. De boldogok voltak, hogy valaki érdeklődött a munkájuk iránt. Az I Could Tell You but Then You Would Have to Be Destroyed by Me: Emblems from the Pentagons Black World című művemben a titkos programok jelvényeit gyűjtöttem össze. A téma önmagában is érdekes, hiszen egyrészt ezeknek a projekteknek a létezését is tagadják, ugyanakkor vannak szuvenírjeik. Nyilvánvaló, hogy ezeket a jelvényeket senki sem viseli mondjuk egy szupermarketben, de nem is zárják vagy rejtik el őket. A jelvények bepillantást engednek ebbe a világba és a viselőik gondolkodásmódjába. Sok humor, fekete humor van itt. De e felszín alatt sok feszültség is lappang. Az ezekben a programokban dolgozók szeretnének mesélni a világukról, a munkájukról, de nem tehetik. Ennek ellenére szeretnék bizonyítani, hogy ott voltak, részt vettek a munkában" - tette hozzá a geográfus, író.

"A kedvenc jelvényem a kiterjesztett szárnyű sárkány, amelyben a szárnyaiba az amerikai zászlót fonták bele. A sárkány a földet tartja a karmai között, ami utalás arra, hogy szeretnék a világot ellenőrizni. Ezt a szimbólumot ugyanakkor egy fajta kritikaként is felfoghatjuk. Nagyon sokat dolgozom együtt amatőr kutatókkal. Sok olyan ember van, akik például repülőgépeket figyeltek meg és excentrikusak. Ők örülnek, hogy érdeklődöm irántuk és a hobbijuk iránt. A legtöbb ilyen amatőr kutatócsoport technikai kérdésekre keres választ és csak kevésnek van politikai vonzata. Ez egy játék. Azonban ezeket a megszerzett adatokat természetesen más célokra is fel lehet használni" - szögezte le Trevor Paglen.

A szakember 2004-ben az Institue for Applied Autonomy munkatársaival közösen elkészítette a Terminal Air nevű honlapot, ahol bárki tájékozódhat az amerikai titkosszolgálatok által az Extraordinary Rendition Program keretében végrehajtott titkos repüléseiről. A tudós elmondta, hogy a különböző titkos egységek tagjaitól sok visszajelzést kapott. Sokan örültek a könyveinek, a megjelentetett információknak, jelvényeknek. Mások azt nyilatkozták, hogy félreértette őket, de nem pontosíthatják utólag az információkat. Első könyve, a Torture Taxi: On the Trail of the CIA's Rendition Flights fogadtatása vegyes volt. Sokan ennek is örültek, mások kevésbé. Sokan olyan ember vesz részt ezekben a programokban, akik nem értenek egyet az alkalmazott módszerekkel. A hivatalos körök ugyanakkor nem reagáltak a művekre. Paglen szerint ez a paradox az Egyesült Államokban. Sok titkos projekt van, de közben az USA a világ egyik legnyitottabb társadalma.

Egyes országokban, például Svájcban törvények tiltják az államtitkok nyilvánosságra hozását. Az Egyesült Államokban viszont nincs olyan jogszabály, amely megtiltja a civilek számára az államtitkok kiadását. Civil nem vonható felelősségre, ha katona lenne, azonnal börtönbe kellene vonulnia.

"Biztos lesznek olyan lehetőségek, módszerek, amelyekkel a jövőben már nem élhettek, de ezek helyett kinyílnak majd más ajtók. Ezek a rendszerek ugyanis nem tökéletesek és mindig van egy pont, amiből kiindulva új felfedezéseket lehet tenni. Minél jobban beleástam magam ebbe a világba, annál jobban meg tudom különböztetni a hiteles információkat a hiteltelenektől. Megtanultam, hogy ne vonjak le elhamarkodott következtetéseket a rendelkezésemre álló adatokból, információkból. Ez egy fajta intellektuális önfegyelem" - közölte végül Trevor Paglen.

sg.hu