Palatinus Strand

A napokban a Tékozló Homár blogon megjelent beszámoló szerint tömeges lopás történt a Palatinus strandon. A margitszigeti fürdőt ismerők jól tudják, hogy noha a strand már RF ID rendszerű elektronikus beléptetőkapuval rendelkezik, a hangulatában a szocializmust idéző öltöző szekrényeinek zárása-nyitása nemcsak, hogy meglehetősen elavult, de igen szokatlan is: bemegyünk, kiválasztunk egy szekrényt (nem ám akármelyiket, csak a kijelölt sorról!), szólunk a kabinos fiúk egyikének, az kinyitja, a szekrény ajtajára belülről elhelyezett táblára krétával felír egy számot és ad egy bilétát rajta a felírt számmal. Innentől a miénk a szekrény. Ha valamire szükségünk van, szintén keresünk egy kabinos fiút, megmutatjuk neki a szekrényünket, ő kinyitja az ajtaját összehasonlítja a táblán és a nálunk lévő bilétán szereplő számot – ellenőrizendő, hogy ez tényleg a mi szekrényünk – és már kezdhetünk is keresgélni a cuccaink között.

Kulcs tehát egyedül a kabinos fiúknál van. Ha tehát a fürdőzés végeztével visszamegyünk és nyitva találjuk a szekrényünket üresen, az legalábbis gyanús. Andráséknak is az volt – a Tékozló Homár  írása…

.

Még most, hogy tart a kánikula, úgy véltem, jeleznem kell a strandfürdőzésre indíttatást érző olvasóknak, hogy melyik az a hely, ahova semmiképpen se menjenek. Tegnap késő délután két barátommal kimentünk a Palatinus strandra, a Margitszigetre. A ruhákat és a nálunk lévő egyéb tárgyakat – pénztárcát, telefont, karórát, stb. – egy csomagban az öltözőszekrénybe tettük. A szekrényt a Palatinusban csak a személyzet nyithatja-zárhatja, miután a látogató megad egy tetszőleges számokból álló jeligét. Megadtuk, bezárattuk. Később többször visszanéztünk ezért-azért a szekrénybe, de mindig megvártuk, amíg a kabinos visszazárja.

Estefelé aztán, mikor menni készültünk, gyanúsan nagy hangoskodás fogadott minket az öltözőben. A mellettünk lévő sorban egy társaság panaszkodott a kabinosnak arra, hogy üresen találták a szekrényüket. Rögtön megnéztem a miénket: az is nyitva és üresen állt, ha leszámítjuk az egyikünk cipőjét, amit, ki tudja mi okból, ottfelejtettek. A legfurcsább volt, hogy a szekrényen feszegetés nyoma nem látszott, tehát úgy tűnt, hogy a szekrényt bizony kinyitották.

A totális és azonnali agyleolvadás átélése után leszaladtunk a fürdő “iroda” nevet viselő helyiségébe, ahol egy barátságtalan úriember fogadott minket. Láthatólag senki nem igazán akart az ügyünkkel foglalkozni, pedig nem mi voltunk az egyetlenek, akik ott álltak megfürödve – stílszerűen – egy szál fürdőruhában, kétségbeesve.

 

 

 

 

Az úriember kb. 2-3 perc teljes tétlenkedés után kiparancsolt minket az irodából, kijelentve, hogy “majd foglalkoznak” az esettel. Kértük, hogy legalább hadd telefonáljunk oda a szolgáltatónknak, vagy a bankunknak a telefonkártyák és a bankkártyák letiltása végett, de erre abszolút nem voltak nyitottak, még csak annyit sem mondtak, hogy kihívják a rendőrséget.

A károsultak között egyébként egy külföldi hölgyet is láttunk, aki érthető módon egyáltalán nem értette, hogy mi történt; gyanítom, olyan országból jött, ahol a szolgáltatás szó nem az ügyfelek lehúzását jelenti. Azt, hogy mit kéne jelentenie, emelt hangon, de teljesen korrekt módon értésére adtam az irodában tartózkodó úriembernek, aki erre azon kívül semmit nem reagált, mint amit korábban is mondott (ti. hogy menjünk ki az irodából).

Mikor jó 20-25 perc elteltével egy másik alkalmazottnak köszönhetően végre kitölthettünk egy jegyzőkönyvet, valaki megtalálta a nevezett táskát valahol a strand előtt, így konstatálhattuk, hogy legalább az irataink és a ruháink megvannak, ha minden más el is tűnt. Közben jöttek sorban a további károsultak is. Olyat is hallottunk fél füllel – nem tudom, hogy igaz-e – hogy valakinek a kocsikulcsát, majd a kocsiját lopták el.

Az estét a Teve utcában töltöttük,

 

ahol meglepve láttuk, hogy a panaszbejelentő ablak előtt kisebb sor áll: az előttünk állók kivétel nélkül valamelyik budapesti strandról jöttek.

A lopások – sajnos – megesnek, de ami a Palatinusban nagyon felháborított, az a biztonsági intézkedések, ill. az erre való törekvés teljes hiánya, és a baj megtörténtekor az ügyfélközpontúság semmibevétele. Az különösen fájt, hogy egy külföldi társaság ismét rossz élményeket fog magával vinni Budapestről. Ezért senkinek nem javaslom, akármilyen kánikula is van, hogy a Palatinus strandot válassza.

Üdvözlettel,
András