Robi kipróbálta milyen embereket szállítani az egyik Volán-társaságnál, de nem jött be neki. Egy hónap után lett elege, amikor nem a jól bejáratott módon lopta meg a cégét, és emiatt a többi sofőr kiközösítette:

Már lassan 15 éve dolgozom sofőrként, kezdetben taxiztam aztán kisebb nagyobb fuvarozó cégeknél dolgoztam. Egy éve családi okokból lakhelyet kellett váltanom, így új állás után is kellet néznem. Az egyik volán társaságnál kaptam munkát végül. Egy hónap után ott hagytam a céget, azóta már megint árufuvarozással foglalkozom. Szeretném megosztani veletek történetemet, mivel megismerkedtem sok rendes, becsületes emberrel is, nem akarok senkit bajba keverni, ezért írom a történetem nevek és helyek nélkül.

Tudtam, hogy ez kevesebb pénzt fog hozni, mint amit eddig kerestem, de régi volános ismerősöm megnyugtatott, hogy azért akad egy kis plusz. Erről rögtön az jutott eszembe, hogy fiatalon sokszor vártam én is a buszt, ami gyakran kimaradt, mert nem jött be a faluba, hogy az így megspórolt gázolajból egy kis mellékesre tegyen szert a sofőr. Elhatároztam, hogy én nem fogok az utasokkal kibabrálni és tartom magam mindig az útvonalhoz.

A kollegák hamar megismertettek a helyi "szokásokkal", elmondták hogyan lehet a jegyeket ügyesen eladni. Azt is elmondták, hogy ez már nem úgy megy, mint régen, össze kell fognunk, hogy működjön a dolog, mert mostanában egyre szaporodnak az ellenőrzések. Erre remek megoldást nyújt a mobiltelefon. Tudjuk egymás számát, és ha éppen ellenőrzést kapunk vagy láttunk valami gyanúsat, rögtön figyelmeztetjük a kollegákat, hogy rendesen ossza a jegyet.

Én is beálltam közéjük mást nagyon nem tehet az ember és bevallom a pénz sem volt mellékes. A megbeszéltek szerint értesítettem a társakat, ha jött az ellenőrzés, vagy ha felismertem egy autót, amin az ellenőröket szokták szállítani. Ilyenkor, ha még volt idő gyorsan előre kellet hívni az utasokat jegyért, gondolom ezt mindenki ismeri aki már utazott volánnal.

Az ellenőrökkel jól kijöttem, mindegyik normális volt, és rendesen végezte a dolgát. Csak az kapott nálam "kedvezményt" aki külön rákérdezett, ebből lett aztán a baj. A kollegák szóltak, hogy ne osszak annyi jegyet, mert a végén még feltűnik valakinek. Én viszont nem akartam senkit átverni a tudta nélkül, mert ugyebár ha valaki jegy nélkül utazik, akkor abban van kockázat, ezt mérlegelve eldöntheti az utas mit akar, többet fizetni és nyugodtan utazni vagy spórol egy kicsit, de fél szemével menetközben az ellenőröket lesi. Ezt el is mondtam a kollégáknak, akiknek nem nagyon tetszett az álláspontom. Ezek után kicsit megromlott a kapcsolatom kollégáim jelentős részével, ezt úgy éreztették velem, hogy nem értesítettek, ha tudtak valamilyen ellenőrzésről.

Ekkoriban jó pár ellenőrzésbe beleszaladtam, ekkor lett elegem az egészből, nem az ellenőrzések miatt, csak már a gyomrom nem bírta a mutyizást. Állandóan az ellenőrökkel való hadakozás, akik a rájuk bízott munkát akarják csak rendesen elvégezni és a sofőrök többsége aljas árulónak tartja őket, akik az ő megélhetésük útjában állnak. Én másképpen gondoltam ezt és úgy döntöttem elhagyom "szeretett" munkahelyem. Elég hamar sikerült elhelyezkednem ismét egy fuvarozó cégnél, itt nincsenek utasok, nagyobb a nyugi. Most több a munka ezzel arányosan a pénz is több kicsivel, ez is azt bizonyítja, hogy az az állítás, miszerint a szegény volános sofőrök rá vannak kényszerítve a feketézésre különben éheznének, nem igaz. Aki kevesli a pénzt az keressen másik állást, ahol valószínűleg többet is kell dolgozni azért a pénzért.

Forrás: Tékozló Homár