Kifulladt a reform-reklám, a hazugságokra épülő sztahanovista kommunikáció? Ugyan már! Mindössze Gyurcsány Il Ferro kormányzati tettestársa, a zsugorodó államot népszerűsítő Kóka, most „kívülállóként” sajnálkozik a lelankadó reform-adó(behajtások) csökkenése miatt.

Aztán nagy levegőt vesz, és nulla toleranciával pofátlanul megkörnyékezi a debreceni polgármestert. Nyílt és gusztusos felajánlkozása ez, ennek az új /de/generációnak. Kóka nem gatyázik, látványos pénzhegyeket és orgazdaságot ígér a liberálisokkal való együttműködésért cserébe. Kivásárlást, bevásárlást, osztalékot ajánl (Politikai zsebbe-dugó-adót!), ahogy egy vérbeli szabadrablásra szakosodott új kleptokratához illik. Aztán csend. Aztán csak nézünk ki bambán, belülről dübörgő fejünkből. Mert ezektől tényleg megáll az ember esze. Ezektől naponta feláll hátunkon a megkopott szőr. Mert ezek egyre többet és gátlástalanabbul lopnak.

Mit lopnak, ezek már nyílt színen rabolnak! Ezek mintha a vesztüket éreznék, egyre csak fokozzák a tolvajtempót. Ezeknek már hazudniuk sem kell, ezeknek már a törvényesség látszatára sem kell ügyelniük. Szemérmetlenül lophatnak, csalhatnak, mert mögöttük van a kiügyeskedett „jogállami” háttér! A tervszerű leosztás! Ezek most rajtunk gyakorolják a következmények nélküli végjátszmát! Ezek lassan már nem csak a kivérzett államot, de az üresen kongó államkasszát is lenyúlják! Ezek tudják, merik és teszik. Mert amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra! –harsogja a vérszemet kapott, osztályharcos KISZ kasztos induló. Most aztán bátran lop az egykori kisdobos, a nagyra nőtt úttörő. Belemelegszik a megvénült ifjúgárdista, a pocakos KISZ-es diák. Belehúz a rejtőzködő titokszolga és a nyugdíjas munkásőr. Zabrál az egész „őrző-védő”, szadista karhatalmi gépezet. Itt nincs lop stop! Itt nincs megállás! Csak csencsel az egész egyesült előd- és utódpárti pereputty! Itt mindenkit lekaszál a bagázs. Lop a kormány és nem csak egy negyedet. Lop az állatkertből és vidámparkból összetákolt parlament.

Saját zsebre gyúr itt minden megélhetési köztisztséget viselő szerencsevadász. Napra készen csalnak, csennek, harácsolnak, lejmolnak, bugáznak és rekvirálnak pofátlanul. Élősködnek vidáman, miközben a haszonelv buzgó hangoztatásával kilopják a szemünket! Megkopasztanak államot, bankot, kórházat, céget, színházat és iskolát. Lopnak földön, vízen és levegőben. (Sőt még a föld alatt is!) A kormányzati piramisjáték végig dübörög az autópályán, a metrón, a vasúton, a légi közlekedésen, a vízi fuvarozáson, a személyszállításon és a postai szolgáltatáson. A pusztító szabadrablás forgószélként átviharzik városokon és falvakon. Átrobog ingatlanokon, földeken és közterületeken. Bekebelez, elad, eladósít minden vagyontárgyat. Eközben alkotmányos felhatalmazással lop (mellesleg csal és hazudik) az illegitim kormányfő, a dilettáns miniszter, a pojáca államtitkár és a zsebhorizontú képviselő.

Vidám vasárnap keretében garázdálkodik a parlamenti szakértő, a politikai lobbista, a konzervekre szakosodott „CÉG”, az álalapítvány és a hites szekta. (Sportszerűen káromkodnak, sírnak, csalnak akár a fociban!) Eszeveszett lopási őrület pusztít, tombol úton és útfélen, letarol minden magán és közvagyont. A kormányzati sáskajárás -az ügyes „szerzés” sikkes trükkje-, követendő példa lett, afféle politikusi erény. A közélet természetes velejárója lett ma már a radikális nagyságú és gyorsaságú tolvajlás, az úgynevezett saját zsebre csencselő, rapid kleptokrata vitalitás. Mert ezt most így nevezik, így intézik. Zsebből zsebbe! Mert már a legelején kiiktatták az erkölcsi és morális megbélyegzés gátjait és kényszerét, eltakarították a rendet. Mert megölték az öntevékeny társadalmi, civil ellenőrzés jogát. Mert megvásárolták és megfélemlítették a bátor, tényfeltáró újságírást. Mert lenullázták az eredményes bírósági és ügyészségi jogi kontrolt. Mert maffia-országban felszámolták a hatékony rendőrségi és titkosszolgálati felderítést. Mert Panamában nincs valóságos, következményekkel járó ÁSZ és APEH által gyakorolt pénzügyi következetesség, vizsgálat és szigor. Nálunk mindent benyeltek az elszabadult, nagypofájú privatizátorok. Most úgy tűnik, hogy nincs sem társadalmi igény, sem politikai akarat a mindent szétrohasztó korrupció megfékezésére. Miközben a közöny leple alatt kifosztanak bennünket, mintha elvesztettük volna ellenálló képességünket a lopás eredendő bűnével szemben. Mintha elszivárogna az életerő, mintha feladnánk az élősködőkkel szembeni küzdelmet. Pedig itt nincs felmentés! Mindannyian hibásak, cinkosok és bűnösök vagyunk, ha nem harcolunk a közéleti vérszívók serege ellen. Könyörtelen következetességgel!

Molnár Tamás